Az idei forró, száraz időjárás miatt soha nem látott mértékben jelentek meg a sáskák a hazai földeken és kertekben, komoly fenyegetést jelentve a növényállományra. A sáska elleni védekezés most minden gazdálkodó és kerttulajdonos számára kiemelt fontosságú: cikkünk részletes útmutatót nyújt a leghatékonyabb kémiai és természetes módszerekről, valamint a legújabb szabályozásokról - írja a Fanny magazin. 

Hol okozhatnak nagyobb károkat a sáskák?

A marokkói, az olasz- és a vándorsáska elsősorban a melegebb, szárazabb alföldi területeken, például Bács-Kiskun, Békés, Csongrád-Csanád és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében okozhatnak komolyabb károkat. De mivel jól repülnek, és nagyobb távolságokat is könnyedén megtesznek, így akár más térségekben is gyorsan felbukkanhatnak.

Mit eszik a sáska? Miért veszélyes kártevő?

Táplálkozásukkal rövid idő alatt akár teljesen letarolhatják a növényzetet. Elsősorban a zöldségféléket veszélyeztetik, de a kertészeti kultúrákban, és a szántóföldeken is komoly károkat okozhatnak. A nagyobb rajok különösen veszélyesek, hiszen rövid idő alatt nagy területet pusztíthatnak el.

Hogyan védekezzünk a sáska ellen?

Rendszeresen ellenőrizzük a növényeket

A korai felismerés az egyik legfontosabb védekezési mód: minél hamarabb észrevesszük a sáskákat, annál könnyebb kordában tartani őket. Járjuk körbe a kertet és a környező területeket, ellenőrizzük rendszeresen a növényeket.

Szükséghelyzeti engedélyt kaptak a növényvédő szerek

A sáskák elleni védekezést segítve a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) hat növényvédő szer használatára adott ki szükséghelyzeti engedélyt. A Sumi Alfa 5 EC, a Karate Zeon 5 CS, a Decis Forte, a Mospilan 20 SG, a Ciperkill MAX és a Sherpa 100 EC július 27-től november 23-ig használható az olaszsáska, a marokkói sáska és más sáskafajok ellen. A készítmények közül kettő, a Karate Zeon 5 CS és a Mospilan 20 SG kis kiszerelésben, kiskertekben is elérhető. A növényvédő szerek használatánál azonban továbbra is fontos betartani az előírásokat, így például a megfelelő adagolást, a kijuttatások számára vonatkozó korlátozásokat, a méhek védelmét és az élelmezés-egészségügyi várakozási időt.