Különleges kulturális és technikatörténeti élménnyel gazdagodhatnak mindazok, akik az elkövetkező hetekben ellátogatnak a szolnoki RepTárba. A Szolnoki Repülőmúzeumban csütörtökön nyílt meg a „Leonardo da Vinci – A zseni műhelye” című időszaki kiállítás, amely nemcsak a reneszánsz kor legnagyobb polihisztorának mérnöki látomásait hozza el hozzánk, hanem egyúttal a magyar asztalosmesterség előtt is tiszteleg november 1-jéig.

A kiállítás megnyitóján Kovács Ákos, a RepTár Szolnok Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója kiemelte a gyűjtemény egyedülálló jellegét. A tárlat igazi lelke azonban az alkotó, Antal Lajos erdélyi asztalos- és fafaragómester, aki személyesen mutatta be a látogatóknak a szerkezetek megszületésének nem mindennapi történetét.

Bihari gyökerek és évtizedes kutatómunka

A kiállított műremekek mögött a bihari származású Antal Lajos több évtizedes, elhivatott kutató- és alkotómunkája áll. 

Az elhivatottságot és a hagyományos mesterségbeli tudást tükrözi, hogy a bemutatott modellek kizárólag nemes fafajtákból – többek között lucfenyőből, hársfából, cseresznyéből és bükkből – készültek, hűen idézve a korabeli anyaghasználatot és technikákat.

A mester korábban ajtók, ablakok, padlók és lambériák készítésével kereste a kenyerét. A fordulópont 2002-ben érkezett el, amikor egy vállalkozószellemű olasz üzletember, Michele Lombardi betoppant a hegyközkovácsi műhelybe. Olyan ügyes és elhivatott szakembert keresett, aki Leonardo skiccei alapján képes működőképes, háromdimenziós famaketteket készíteni Olaszország számára. Antal Lajos nem riadt vissza a szokatlan feladattól, bár az indulás közel sem volt zökkenőmentes:
A kihívások azonban hamar szenvedéllyé értek. Mivel Leonardo a rajzain sokszor csak az alapelveket vázolta fel – és néha csupán a lap szélére vetett apró skiccel utalt a szerkezet nyitját jelentő mechanizmusra –, a bihari fafaragónak komoly számításokat és mérnöki tervezést kellett végeznie. Egy-egy komplexebb szerkezet – mint a ritmikus dobverőkkel szerelt dobgép vagy a sarlós harci szekér – elkészítése akár egy teljes hónapos megfeszített munkát is igénybe vett.

A haditechnikától az emberi repülésig

Leonardo da Vincit a köztudat elsősorban a Mona Lisa vagy az Utolsó vacsora alkotójaként, úttörő festőművészként tartja számon. Érdeklődése azonban a természettudományok, a mechanika és az áramlástan felé is kiterjedt. A most megnyílt szolnoki tárlaton a látogatók kézzelfogható közelségből tanulmányozhatják ezt a sokoldalúságot: a kiállított tárgyak között megtalálható a korát évszázadokkal megelőző légcsavar, az ornitopter (szárnycsapdosó repülőszerkezet), az ejtőernyő, az önhordó híd, az arkhimédészi csavar, valamint olyan robusztus hadieszközök is, mint az óriás számszeríj, a sorozatlövő és a páncélozott harci jármű.

Európai sikerek után Szolnokon

Antal Lajos páratlan alkotásainak gyűjteménye nem ismeretlen a nemzetközi műértő közönség előtt. A hegyközkovácsi mester munkáinak csodájára jártak már Olaszország legjelentősebb városaiban – Rómában, Firenzében és San Gimignanóban –, de nagy sikert aratott Németországban, Ausztriában, Horvátországban és Románia több pontján is. Magyarországon Zalaegerszeg és Debrecen után most a szolnoki közönség kapott lehetőséget arra, hogy megcsodálhassa a bihari származású fafaragó zseniális rekonstrukcióit.

A szakirodalom mintegy 60 műszaki jellegű tervrajzot tart számon Leonardótól, amelyekből a hegyközkovácsi mester már több mint 35-öt életre keltett. Bár a munkái közül sokat itáliai magánmúzeumok (San Gimignano, Firenze, Róma) őriznek, Antal Lajos a mai napig szabadideje jelentős részét újabb és újabb vázlatok kutatásának szenteli.