GazdaságSzerző: index 11 órával ezelőtt 7 percnyi olvasás
Egyszerre szárad ki a föld, és fogy el a gazdák pénze, átfogó beavatkozást sürgetnek.
A magyar mezőgazdaságot egyszerre sújtja a kedvezőtlen időjárás, a romló gazdasági környezet, az agrárpiacokon kialakult túlkínálat és több állatbetegség megjelenése vagy fenyegetése. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) helyzetértékelése szerint ilyen sok válságtényező korábban még nem nehezedett egy időben az ágazatra. A következmények ráadásul összeadódnak: miközben csökkennek a hozamok és a felvásárlási árak, a termelési költségek továbbra is magasak, a gazdaságok pénzügyi mozgástere pedig folyamatosan szűkül.
A szántóföldi növénytermesztésben különösen élesen látható a fordulat. A 2010-es évek közepétől a kedvező terményárak, a jó finanszírozási környezet és a növekvő termésátlagok több jövedelmező évet hoztak. Ez megmutatkozott a bérek emelkedésében, a földpiac élénkülésében és a mezőgazdasági gépek iránti kereslet növekedésében is. Ugyanakkor a kedvező időszak elfedte az ágazat versenyképességi problémáit, amelyek a körülmények rosszabbra fordulásával egyszerre kerültek felszínre.
A törés 2022-ben következett be, amikor rendkívüli aszály sújtotta az országot. Az akkor húszévente előforduló szélsőségnek tartott vízhiány néhány év alatt visszatérő problémává vált. A MOSZ adatai alapján jelenleg a talaj felső egyméteres rétegének vízhiánya az ország egész területén eléri a 150 millimétert, a Dél-Alföldön pedig már a 200 millimétert is meghaladja.
A következmények a termésben is megjelentek. A búza termésmennyisége a tíz évvel korábbi átlaghoz viszonyítva mintegy 20 százalékkal, a kukoricáé 80 százalékkal esett vissza. A napraforgó hozamai ugyancsak jelentősen romlottak. „A gazdálkodók bevételét tehát egyre kisebb termés határozza meg, miközben a ráfordítások ára drasztikusan megemelkedett, a terményekért pedig sok esetben csak a hat-hét évvel korábbi szintnek megfelelő árat kapják” – mutatott rá Koncz Máté, a MOSZ elnöke.
Más okokból, de hasonlóan súlyos helyzet alakult ki a tejágazatban. A kedvezőbb korábbi felvásárlási árak hatására az Európai Unióban jelentősen bővült a tejtermelés, ezt azonban nem követte a fogyasztás növekedése. Közben az európai tejtermékekre kivetett kínai és amerikai vámok szűkítették az exportlehetőségeket, az Egyesült Államokban és Új-Zélandon pedig szintén emelkedett a kibocsátás. Mindez túlkínálatot és növekvő feldolgozói készleteket eredményezett.
Az uniós nyerstej átlagos felvásárlási ára a tavaly év végi 47,98 eurocentről 2026 júliusára 41,84 eurocentre csökkent, ami 13 százalékos visszaesés. Magyarországon ennél jóval nagyobb áresés következett be: a hazai átlagár a tavaly decemberi kilogrammonkénti 190 forintról júliusra 127 forintra zuhant, vagyis harmadával lett alacsonyabb. Ebben a piaci folyamatok mellett a forint erősödése is szerepet játszott: a magyar fizetőeszköz 2026 júliusában mintegy 10 százalékkal volt erősebb, mint egy évvel korábban.
A tejfeldolgozók a túlkínálatra és a magas készletekre hivatkozva egyre keményebb feltételeket szabtak a termelőknek. Különösen azok a gazdaságok kerültek nehéz helyzetbe, amelyek értékesítési szerződése 2025 végén lejárt. Az új megállapodások megkötése elhúzódott, több termelő csak rendkívül kedvezőtlen feltételekkel tudott szerződni, másoknak pedig egyáltalán nem ajánlottak új megállapodást.
A MOSZ szerint a piaci konszolidáció az év első felében sem indult el, ezért a tejtermelők egész évben önköltség alatt értékesítették a tejet. Az egyes gazdaságok között lényegében már csak az elszenvedett veszteség nagyságában van különbség. Ezt súlyosbítja az aszály miatt kialakult tömegtakarmány- és szalmahiány: a széna és a szalma nehezen, rendkívül magas áron szerezhető be.
A sertéságazat problémáinak hátterében szintén a túlkínálat áll. A felvásárlási árak 2025 júliusában kezdtek csökkenni, majd az afrikai sertéspestis spanyolországi megjelenése újabb jelentős áresést okozott. Spanyolország exportlehetőségeinek egy része megszűnt, ezért az onnan kiszoruló áru az uniós belső piacon jelent meg, tovább növelve a kínálatot.
Magyarországon az Aujeszky-betegség felbukkanása, az afrikai sertéspestis házi sertésekben történő megjelenése Szabolcs-Szatmár-Bereg, Baranya és Somogy megyében, valamint a ragadós száj- és körömfájás miatt elvesztett piacok hatása is nehezíti az ágazat helyzetét. A szerződésekben alkalmazott, a termelői árat csökkentő tételek több esetben emelkedtek, vagyis a gazdálkodók pozíciója itt is tovább gyengült.
Míg 2025 júniusában a sertés hazai felvásárlási ára még megközelítette a kilogrammonkénti 700 forintot, decemberre 500 forint alá esett. A MOSZ összesítése szerint 2026 első nyolc hónapjában a havi átlagár egyszer sem haladta meg az 500 forintot, az év elején pedig a szabadpiaci szerződésekben több esetben 400 forint alatti árak is megjelentek. Ezzel szemben az önköltség kilogrammonként hozzávetőleg 560–600 forint között alakult.
A termékpályán keletkező veszteségek sem egyenletesen oszlanak meg. Júliusban a vágósertés termelői ára éves összevetésben 35 százalékkal, a sertéscomb feldolgozói értékesítési ára 24 százalékkal csökkent, a fogyasztói ár azonban csak 15 százalékkal lett alacsonyabb. A legnagyobb áresést így a termelők viselték, miközben a boltokban ennek csak kisebb része jelent meg.
A MOSZ szerint a válság kezeléséhez mindenekelőtt partneri viszonyra lenne szükség az állam és a termelők között. Ennek a vízvisszatartással és a vízgazdálkodással kapcsolatos döntésekben is meg kellene jelennie, mégpedig a gazdálkodói szempontok érdemi figyelembevételével. A szervezet az önkéntes kamarai tagság visszaállítását is ebbe a körbe sorolja.
A szövetség sürgeti a mezőgazdasági termékpályákon képződő jövedelem igazságosabb elosztását, hogy egy piaci válság veszteségei ne automatikusan a termelőkre háruljanak. Ennek részeként
szükségesnek tartják az árrésstop kivezetését, valamint annak lehetővé tételét, hogy a gazdálkodók kiléphessenek a piaci erőfölény segítségével kikényszerített, számukra vállalhatatlan szerződésekből.
A dömpingimport piacromboló hatását a MOSZ a rövid ellátási láncok előnyben részesítésével fékezné. A közétkeztetésben nagyobb szerepet adna a helyi és magyar élelmiszereknek, a hungarikumnak minősülő termékeknél pedig előírná a magyar alapanyag használatát. A beruházási támogatások elbírálásakor szintén előnyt jelentene, ha egy fejlesztés hazai alapanyag feldolgozását szolgálja.
A termelés fenntartásához rövid távú pénzügyi segítségre is szükség lehet. A szövetség ezért az adók és egyes díjak befizetésének átmeneti elhalasztását, valamint az uniós példákhoz hasonló célzott támogatások bevezetését javasolja. Emellett
olyan mezőgazdasági adórendszert sürget, amely figyelembe veszi az agrárjövedelmek hektikus alakulását, rugalmasabban kezeli a veszteségek elszámolását, és elkerüli a kettős vagy túlzott adóztatást.
A MOSZ újragondolná a mezőgazdasági kockázatkezelési rendszert, adókedvezményekkel ösztönözné a gazdaságok tartalékképzését, továbbá megszüntetné az ágazaton belüli megkülönböztetéseket. A földszabályozásban és a közteherviselésben versenysemleges feltételeket tart szükségesnek. Az állam feladata lenne az is, hogy világossá tegye a fogyasztók számára a „magyar termék”, a „hazai termék” és a „hazai feldolgozású termék” megjelölések közötti különbséget.
A szervezet szerint a kormányzati beavatkozás önmagában nem oldhat meg mindent.
A klímaváltozás miatt a gazdálkodóknak is át kell alakítaniuk a termelést: nagyobb szerepet kell kapniuk a vízmegtartó művelési módszereknek és a víztakarékos öntözési technológiáknak.
A korábbi tapasztalatokból tanulva tudatosabban kell megválasztani a termesztett növényeket, illetve minden beruházás előtt alaposan meg kell vizsgálni annak várható megtérülését.
Újra kell gondolni a gazdaságok pénzügyi kockázatkezelését is. A tartalékképzés, a működés biztonságos finanszírozása és a váratlan veszteségekre való felkészülés a korábbinál fontosabbá válik. A MOSZ emellett a termelői összefogások erősítését sürgeti: a közös beszerzés és értékesítés, valamint a termelői csoportok és szervezetek javíthatják a gazdálkodók alkupozícióját.
A fogyasztóknak eközben elsősorban a címkéket kellene tudatosabban olvasniuk. Nemcsak azt érdemes megvizsgálni, hol dolgozták fel az adott élelmiszert, hanem azt is, honnan származik az alapanyaga. A kettő ugyanis nem feltétlenül ugyanaz.
Már egy kisebb változtatásnak is kézzelfogható hatása lehet: ha valaki tíz megvásárolt külföldi termékből csupán egyet magyarra cserél, azzal hozzájárulhat a vidéki munkahelyek és a hazai termelés fennmaradásához. A döntésnél az ár mellett a gazdasági, társadalmi, állatjóléti és környezeti következményeket is érdemes mérlegelni.
A szövetség fő üzenete szerint a mezőgazdaság válsága nem marad meg a földeken és az istállókban. Ha gazdaságok szűnnek meg, termelőkapacitások tűnnek el, és nő az ország importfüggősége, annak következményeit előbb-utóbb a fogyasztók is megérzik az árakban, a kínálatban és az élelmiszer-ellátás biztonságában. A válság enyhítése ezért nem kizárólag a gazdálkodók ügye, hanem közös gazdasági és társadalmi érdek.
(Borítókép: Egy gazda traktorával egy learatott gabonaföldet szánt. Fotó: Daniel Karmann / picture alliance / Getty Images)
Napi