BulvárSzerző: blikk 2 órával ezelőtt 4 percnyi olvasás
Az emberi test működését egy belső „óra”, vagyis a cirkadián ritmus segíti összehangolni. Ez a nagyjából 24 órás biológiai ciklus az agyban található, úgynevezett suprachiasmatikus maghoz köthető, amely a környezetből érkező jelek – elsősorban a nappali fény – alapján folyamatosan igazítja a szervezet működését a napszakhoz.
Ha például minden nap ugyanabban az időben kelünk, a szervezetünk egy idő után megtanulja ezt a ritmust. Nem kell feltétlenül megvárnunk az ébresztőóra csörgését: már az ébredés előtti időszakban elkezdünk felkészülni az ébrenlétre. Megemelkedik egyebek között a stresszhormonként is ismert kortizol szintje, és a testhőmérsékletünk is fokozatosan növekedni kezd. Ennek köszönhetően idővel akár magunktól is felébredhetünk a megszokott időpont környékén.
Persze a belső óránk nem működik másodpercre pontosan. Ha például 7 órára állítjuk az ébresztőt, és 6:57-kor felébredünk, könnyen lehet, hogy a szervezetünk már előre „készült” az ébredésre. Ha azonban egy másik napon 6:59-kor nyitjuk ki a szemünket, az már akár egyszerű véletlen is lehet.
Érdekes módon hajlamosak vagyunk sokkal jobban megjegyezni azokat az alkalmakat, amikor közvetlenül az ébresztő megszólalása előtt ébredünk fel. Közben könnyen megfeledkezünk azokról a reggelekről, amikor teljesen más időpontban vagy éppen minden különösebb ok nélkül ébredtünk. Emiatt az ébresztő előtti ébredés nem tekinthető sem puszta véletlennek, sem valamiféle különleges „előrejelző képességnek”. Sokkal inkább a belső biológiai óránk, a megszokott rutinunk és a véletlen tényezők együttes eredménye.
Mindez jól mutatja, milyen elképesztően jól tud alkalmazkodni a szervezetünk a rendszerességhez és a környezetünkből érkező jelekhez. A belső óránk működésének megértése nemcsak érdekes betekintést nyújt a testünk működésébe, hanem abban is segíthet, hogy tudatosabban alakítsuk ki a napi rutinunkat – például az alvási és ébredési szokásainkat - írja a TheHindu.
A cirkadián ritmus azonban nem igazodik egyik pillanatról a másikra az óránk által mutatott időhöz. Ez különösen jól megfigyelhető az óraátállításkor. Amikor tavasszal egy órával előrébb állítjuk az órákat, a hivatalos idő ugyan azonnal megváltozik, a szervezetünk belső órája viszont továbbra is a korábbi ritmus szerint működik. Emiatt az első napokban nehezebb lehet a megszokott időben elaludni és felébredni, reggel pedig fáradtabbnak érezhetjük magunkat.
Ősszel éppen fordított a helyzet: egy órával visszaállítjuk az időt, miközben a szervezetnek ismét alkalmazkodnia kell az új napirendhez. Ez is jól mutatja, hogy a belső óránk mennyire szorosan kapcsolódik a megszokott napi ritmushoz, ugyanakkor azt is, hogy az alkalmazkodás nem mindig azonnali.